Gyergyószentmiklóson született, ma Budapesten él. Jól megy sora, mégis haza húz a szíve – Erdélyi Róbert gyerekként itthon kapta meg azokat az alapokat, amik később a siker felé vezető úton segítették. Érdeklődése hittel és kitartással párosult, így Róbert ma népszerű fővárosi éttermek tulajdonosa. Lentről indult, és ezt nem felejtette el. Annyira nem, hogy egy segélyalap létrehozásával ő is támogatni kívánja azokat a gyergyószentmiklósi rászoruló fiatalokat, akik fejlődni, tanulni szeretnének. Vele beszélgettünk.
– Mi az első maradandó élménye Gyergyószentmiklósról Erdélyi Róbertnek? Gyermekként vagy ifjúkorában volt-e olyan helyzet vagy személy, ami/aki meghatározó volt a jövőjét tekintve?
– Életem meghatározó szakasza a Szilágyi vendéglőben kezdődött. Lázas készülődés a rendezvényekre, a mai napig nem feledem azokat a pillanatokat. Sokat dolgoztam, keveset tanultam. Ott lettem tinédzser, ott tanultam meg a jég hátán is megélni. Nekem az volt a ,,játszótér”, az ott dolgozó édesanyám és munkatársai pedig a játszótársak, példaképek. Így nem volt kérdés, hogy a vendéglátás lesz a szakmám. Szeretem. Szerelem a mai napig.
Szerettem a szilágyis időszakot. Egy olyan közösségben éltem, ahol mindenki ismert mindenkit. Édesanyám nagyon szigorú asszony volt, de példamutató abban, hogy mit jelent dolgozni. Ez a maximalizmus és munkamorál talán az alapja a mostani sikereimnek, kitartásomon és hitemen felül.
– Bármennyire is szép volt az az időszak, úgy tűnik, mégsem volt teljesen megfelelő...
– Nem, mert kinyílt a világ. Elveszettnek éreztem magam és senkinek. Nyugati autót akartam, motort, ruhát, pénzt. A hamis vágyak nyugtalanná tettek, és gyerekfejjel nekivágtam a nagyvilágnak, mert többet akartam. Ennek lassan 18 éve. Budapesten kötöttem ki. Célom az volt, hogy hajóra megyek dolgozni. De ehhez nem volt nyelvismeretem. Alkalmi munkákat vállaltam és beiratkoztam nyelvet tanulni. Az élet úgy hozta, hogy hajóra nem jutottam el, Pesten ragadtam, és itt élek a mai napig.
– A „vendéglátós szerelem” akkor mennyire volt erős?
– Sokat dolgoztam különböző éttermekben, sokat tanultam, és egyre határozottabban tudtam, hogy többre vagyok képes. Hat évig spóroltam, míg egy kis kávézót ki tudtam bérelni. Jött a pénz, nagyobbat mertem álmodni, mint amit elbírtam, és belefutottam egy nagy adósság-pofonba.
18 év alatt háromszor kerültem padlóra, és álltam fel nagy mélységekből.
Folyamatosan alám nyúltak a hozzám közelállók, és mindig kaptam egy újabb esélyt. Az én érdemem talán abban rejlik, hogy folyamatosan tanultam a hibáimból, és ráéreztem, megtaláltam azt a piaci rést, amitől most sikeres a vállalkozásom, és biztos lábakon áll.
– A fővárosban egy népszerű burgerező és egy szintén népszerű étterem tulajdonosa. Mit Jelent önnek a siker, az anyagi biztonság?
– A legjobb az anyagi biztonságban a tudat: megveheted. A legnagyobb boldogság az, hogy felismertem: nem kell. Álszent lennék, ha azt mondanám, hogy mindent elutasítok. Nem, csak nem nyújtózkodom tovább, mint ameddig a takaróm ér.
Megfontolt, türelmes, biztonsági játékos lettem, és kétszer is átgondolom. Az a pár küszöb kemény volt. És talán ezért is érzem magamban a késztetést, hogy visszaadjak valamit abból a sok segítségből, amit kaptam.
– Egy segélyalap létrehozását tervezi. Segíthetne bárhol a világon, mégis gyergyószentmiklósiakat kíván támogatni. Miért?
– Számomra Gyergyó mindig is a világot jelentette. Nem tudom megmagyarázni. Az igaz szerelmet sem lehet. Csak érzed, és kész. Egy idő után nem is keresed a választ. Jó esetben átadod magad és megéled.
Gyergyó nekem egy „örök szerelem”, egy gyökér, amely mindig pozitív életérzéssel tölt el.
Annak, hogy itt kívánok segíteni, egy története is van: a gyergyószentmiklósi András Judit a nyáron megkeresett, hogy nem-e támogatnám a gyergyói tornászcsapatot étkeztetésben, amíg Pesten versenyeznek. Igent mondtam, és kaptam két hálás levelet a szülőktől. Pesten és vidéken rendszeresen szerveztem jótékonysági rendezvényeket, az elmúlt három évben olykor Csernus doktor barátommal. Azon tornászrendezvény után megfogalmazódott a vágy, hogy akarok tenni valamit szülővárosomért.
Megkerestem a helyi szervezeteket, és meghatároztuk a csapásvonalat.
– Jótékonykodásra szólít fel másokat is. A Gyergyói Világvándor alkalmával erre lehetőséget is kínál.
– A világtalálkozó kitűnő alkalom arra, hogy más külföldön élő gyergyóiakat is bevonjunk a kezdeményezésbe.
December 3-án a Szilágyi étteremben egy jótékonysági vacsorát szervezek, aminek bevételét felajánlom az Élmény Alapnak. Ez lesz a neve ugyanis az általam megálmodott alapítványnak.
A vacsora egy összefogás azon nemes cél érdekében, amely arra hivatott, hogy otthon tartsa a fiataljainkat, oktatással, ha úgy tetszik élet-útmutatással minden lehetséges eszközt megadva a fejlődésre. A vacsora bevétele az általam megálmodott alapítvány kezdőtőkéje lesz. Gondos, hozzáértő kezekre bízom azzal a hittel, meggyőződéssel, hogy a legjobbat akarják majd a rászorultaknak, segítve, hogy sikeres legyen az az út, amin elindulnak.
Hiszek az élet körforgásában, és hiszem, hogy akiket majd az alapítvány segít, visszaadják Gyergyószentmiklósnak azt amit Gyergyószentmiklós adott nekik.
Ez az alapítvány nem az enyém. A miénk. És mindenki annyit ad bele, amennyire lehetősége van. A vacsora alatt majd bővebben beszámolunk alapítványunk célkitűzéseiről. Ígérem, nem lesz hosszú, hiszen elsősorban a gasztronómia lesz aznap este a középpontban. Jómagam és képzett munkatársaim azon leszünk, hogy egy felejthetetlen gasztronómiai élményt nyújtsunk, és megmutassuk azt, hogy milyen, amikor a szakmai tapasztalat találkozik a szívből jövő vendéglátással.
– Fontos tehát a szülőváros a mai napig. Van-e olyasmi, amit családtagjaival is sikerül megéreztetni a „gyergyóiságból”?
– Nem vagyont akarok a kislányomra hagyni, hanem megmutatni az értékeket, pozitív gondolkodást, életigenlést ültetni el benne. Gyergyó a legtökéletesebb hely, hogy egy másik arcát mutassam meg a szeretetnek és a gyökereknek. Bár Zselyke Budapesten született, ő egy székely kislány, pontosabban gyergyói. Augusztusban született és egy hónaposan már a Madarasi Hargitát is megjárta az ölemben. Egyre többet leszünk otthon, és ha minden úgy alakul, ahogy szeretném, akkor Gyergyóban is lesznek üzleti érdekeltségeim. De a szívem mélyén tudom, ez csak egy ok, hogy minél többet lehessünk otthon.
A jótékonysági est részletei
20 órakor érkezés; 20.30 – köszöntő, az előétel felszolgálása; 21.15 – a segélyező alapítvány célkitűzéseinket ismertetése; 21.30 – a főétel szervírozása; 22.00 – beszélgetés a kezdeményezésről; 21.30 – a desszert felszolgálása. Menü: Libamájparfé meggymustárral; Heaven-tál: pit box marhaszegy sült rizzsel, baby back ribs jacket burgonyával; Créme brulée csokis keksszel. A vacsora jelképes tiszteletdíja 150 lej vagy annak megfelelő valuta. A bevételt teljes mértékben az alapítványnak ajánlja fel a kezdeményező. Az italokat Szilágyi étterem biztosítja. Helyfoglalás a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen. A létszám korlátozott, legtöbb 130 fő jelentkezését tudják elfogadni.
Pethő Melánia - 2017. november 16.
székelyhon.ro
