Az egyház fogalma a hívek többségének a papokat, a plébánia épületét jelenti. Az egyház segítségét a legtöbben gyászfeldolgozásban, betegség esetén igényelnék. Egyebek mellett ezekre mutat rá egy Gyergyószentmiklóson végzett vallási témájú kutatás.

Szembenézni a valósággal, arról prédikálni, amiről a hívek hallani akarnak, abban segíteni, amiben igénylik az egyház támogatását – mindezek érdekében kért kérdőíves kutatást a gyergyószentmiklósi Szent István egyházközség plébánosa.

Vallásosságra, egyházképre, vallásgyakorlásra vonatkozó, valamint szociális kérdések szerepeltek azokon az íveken, amelyekkel a kérdezőbiztosok felkeresték a Bucsin lakótelepi plébániához tartozó hívek egy részét az elmúlt időszakban. A megkérdezettek kiválasztása a szociológiai kutatások szabályai szerint történt, az egyházközség nyilvántartása alapján, véletlenszerű választással. A négyezer lelket számláló egyházközség 181 tagja válaszolt a kérdésekre. A kutatás eredményét Fodor Rita szociális munkás és Dániel Botond szociológus mutatta be a Belső iránytű elnevezésű előadássorozat legutóbbi kiadásán.

A vallásosság témakörében az egyházat öt szempontból vizsgálták a kutatók, mint szentség, közösség, intézmény, hírnök és szolga. Számos eredmény és összefüggés közül mindössze párat ragadunk ki.

Az egyház fogalma a hívek többsége szerint a papokat, illetve a plébánia épületét fedi.

A templomba járók között vannak, akik megszokásból vesznek részt a szentmiséken, vagy azért, mert megszólnák mások, a többség viszont belső indíttatásból, az élő istenkapcsolatért. Ők azok, akik az egyház egyéb rendezvényein is részt vesznek. A válaszadók 98,1 százaléka hisz Isten létezésében, de vannak köztük, akik a sorsban, a földönkívüliek létezésében, a reinkarnációban és visszajáró szellemekben is hisznek.

A megkérdezettek 70 százaléka naponta imádkozik.

Mivel kellene napjainkban foglalkozzon az egyház? A szexualitással kevésbé. Mivel magánügynek tekintik, a hívek közül kevesen szeretnének a homoszexualitásról, illetve házasság előtti nemi életről egyházi véleményt hallani, viszont a családi nehézségekről (például gyerekbántalmazás) állást foglalhatna. Továbbá az egyház segítségét a legtöbben gyászfeldolgozásban, betegség esetén, illetve fontos döntések meghozatalakor igényelnék.

A szociális kérdésekre adott válaszokból kiderült: az emberek többé-kevésbé ismerik a szociális szervezeteket, a válaszadók 40 százalékának elsőre a Gyulafehérvári Caritas jutott eszébe. A problémák főbb okainak a munkanélküliséget, jövedelemhiányt, illetve szórakozási lehetőségek hiányát jelölték meg. A legveszélyeztetettebbek az egyedül élők, akiket a jövedelemhiány, gyakori konfliktusok és magányosság egyaránt sújtja.

A súlyos problémák közül a legfőbb a családtagok tartós távolléte és a beteggondozók hiánya.

A megkérdezett családok 2,8 százalékában az apa, 0,6 százalékában az anya dolgozik külföldön. A fiatalok 25 százaléka él más városban, többségük munkát vállal, közülük mindössze 4 százalék van továbbtanulás miatt távol otthonától.

A kutatásra kíváncsi hívekkel együtt értesült a felmérés eredményeiről a megrendelő Keresztes Zoltán plébános is. Mint mondta, sok az adat, az eredmény egyes esetekben pedig sokk számára. Szeretné ismertetni e felmérést az egyházkerület papságával, bátorítva hasonló közvélemény-kutatásra, továbbá a válaszok tükrében a hívekkel való kapcsolatot is tervezi formálni.

Azt már első látásra tudja: egyházkép tekintetében az embereknek nagy lehetőségük van a fejlődésre.

Hamarosan a plébánia honlapján elérhető lesz a felmérés bővebb kiértékelése, illetve a szakemberek elérhetősége, akik szívesen segítenek egy-egy eredmény hátterének megvizsgálásában.

Balázs Katalin, 2018. december 14.
székelyhon.ro